Elmélkedés – az Istenszülő oltalma

A legszentebb Istenszülő oltalma

A X. század elején a konstantinápolyi Blacherna templomban az Istenszülő megjelent Krisztusért balgatag Szent Andrásnak. A hagyomány szerint ekkor az Istenszülő megszabadította a fővárost az ostromló szaracénoktól. Krisztusért őrültséget színlelő Szent András szokása volt, hogy az Istenszülőnek szentelt templom ambónja előtt állva imádkozzon, amíg erejéből telik. Egy virrasztás során hajnal négykor látta, hogy a királyi ajtónál az Istenszülő a kíséretével együtt megjelenik, és hosszan imádkozik. Az imája közben a vállkendőjét levette a fejéről és a jelenlévő nép feje fölé terjesztette.

Az Istenszülő Szűz Mária oltalmát ünnepelve, el-el gondolkodunk évről évre, hogy mit jelent ez az oltalom. Oltalom alatt valamiféle védelmet értünk. Oltalmazni általánosságban azt jelenti, hogy valakiről folyamatosan gondoskodunk és megóvjuk a veszélyektől, a rossztól. De az Istenszülő oltalma ettől több. Mindnyájunk előtt megjelenik a megható pillanat, ha felidézzük, ahogy egy édesanya vagy nagymama magához öleli a gyermekét, unokáját, s a gyermek a kötényébe burkolódzik, sőt még bele is gabalyodik kicsit, de jól érzi magát, mert ott egy pillanatra elbújhat a világ elől. Ezt értjük Szűz Mária oltalma alatt, ha a mai ünnepre gondolunk, az anyai védelmet és a feltétel nélküli szeretetet.

Maga a szó – védelmezni – eredetét tekintve a megelőző jellegű befedésre, betakarásra, illetve oltalomba helyezésre utal. Tehát az oltalom szó jelentése a betakarás, befödözés. „Födözz be minket a te drága védőlepleddel” – kérjük az Istenszülőt az imádság szövegében. Az Ő védőleple, ha kell megmelenget, ha kell pihentet, ha kell megvéd, ha kell elrejt, ha kell vigasztal. Ezt az oltalomleplet ünnepeljük ma, amelyet örökké fölöttünk tart, s ezzel befedezi a világot. Így válik világossá, hogy miért nevezzük Szűz Máriát menedéknek, megvívhatatlan bástyának, viharmentes és csendes kikötőnek, a világ védelmének.

A világ védelme az Istenszülő, mert oltalma menedéket nyújt minden megfáradt léleknek, anyai közbenjárásával magához öleli mindazokat, akik elcsüggedtek küzdelmes életükben. Ahogy az Úr Jézus a világ Megváltója, egytől-egyig mindenkiért feláldozta önmagát, úgy Mária is minden emberért vált Istenszülővé. Égi Édesanyánk ezért nem „Isten helyett” oltalmaz, hanem Isten kegyelméből és Istenhez kapcsolódva. Mária mindenkire kiterjedő anyai oltalmáról az Ő Fiának, Krisztusnak a fényében beszélünk. Ennek az oltalomnak nyilvánvaló jelei a sok gyönyörű Mária-kegyhely, a számtalan csoda, gyógyulás és gyermekáldás, amiket feljegyeztek szerte a világban. Ez mind annak a jele, hogy az Istenszülő nem szűnik meg oltalmazni az embert. Mária könnyei és csodái mind tanúságot tesznek az Ő oltalmáról és védelméről. Mert Égi Édesanyánk sosem feledkezik meg gyermekeiről. Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! – írja Izajás próféta. Jézus Krisztus soha, semmilyen körülmények között nem feledkezik meg Rólad, rólam. Krisztus kegyelméből pedig az Istenszülő is mindig oltalmazni fog Téged, engem.

Mivel Máriapócs a szülőföldem, gyermekkorom legmeghatározóbb Istenélménye maga a máriapócsi Könnyező Szűzanya, mert nem lehet megmagyarázni azt, milyen nagy hatással volt rám az Istenszülő jelenléte és oltalma. Életem minden szakaszán, nehéz időszakokon, sőt, sokszor napokon keresztül kísért engem a csodatevő ikon. Mindig védve és támogatva éreztem magam a Szűzanya által.

Mert életünk hajója sokszor hánykolódik, ezért esedezzünk az Istenszülőhöz, hogy ne szűnjön meg kormányozni a mi életünket Ő, aki a vihartól űzöttek csendes Kikötője. Mennyien vágyunk néha egy-egy csendes kikötőre, szélcsendre. Habár a viharok megtépázhatják a hajónk vitorláját, de a hajót újjá lehet építeni, s új vitorlával tovább lehet hajózni. Az Istenszülő oltalomleple a mi vitorlánk, amellyel befogjuk a szelet. S ez a lágy szellő terelget bennünket vissza újra és újra az élő Istenhez.