„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” – nagycsütörtöki elmélkedés

2020 húsvétja után, még a COVID járvány idején, az egyik barkácsáruházban belefutottam egy kiárusításba, egész pontosan egy végkiárusításba. Húsvéti dísztárgyak 50, 60, sőt akár 70%-os kedvezménnyel, hirdette a felirat, és valóban, egy Salgópolc-szerűségen túlzás nélkül egymás hegyén-hátán álltak, hevertek a különféle anyagú és formájú, a húsvéti dizájnhoz nélkülözhetetlennek tűnő kis figurák. Megmondom őszintén, bár nem vagyok egy érzelgős alkat, de ott és akkor összefacsarodott a szívem. Giccsparádé ide-oda, legszívesebben teletömtem volna a kosaramat, hogy megmentsem a biztos szemétbedobástól a kicsi tárgyakat, amelyek önhibájukon kívül  végigrettegett húsvéti napok, meg nem tartott családi ebédek, elmaradt locsolkodások szomorú mementói lettek.

Persze nem vettem meg végül egyiket sem, de amikor más egyébbel felpakolva a pénztárhoz értem, egy hölgy éppen egy porcelánbárányt akart kifizetni, és a számlát látva felháborodottan tette szóvá, hogy a bárány teljes áron szerepel rajta.

- Hogy - hogy, - kérdezte -, hiszen ki van írva, hogy a húsvéti díszek akciósak!

- Ez igaz is - mondta a pénztáros -, a drótcsibére, a gipsz hímes tojásra, a cserépnyuszira és a művirágra, de a bárány nem az a kategória!

Valahogy ott és akkor valami kézzelfoghatóvá vált a húsvéti eseményekből. Elkótyavetyélt, feleslegessé, értelmezhetetlenné és értéktelenné váló divatholmik, és a bárány, ami másik kategória. Nagyheti énekeink, mindenkit buzdítok, aki nem hiszi, járjon utána, mindenki számára elérhető szertartásaink szövege, egy szót sem szólnak cserépnyusziról, fatojásról, műcsibéről. Annál többször, legalább negyvenszer, a Bárányról, a megjövendölt, a bűnöket elvevő Isten Bárányáról, Jézus Krisztusról.

Keresztelő Jánosnak az volt a küldetése, hogy előkészítse az utat az Úrnak. És amikor eljött élete nagy pillanata, és végre felkonferálhatta Jézust az üdvösségtörténet színpadára, mit mondott? „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit”.

Úgy gondolta, hogy ezt kell Róla elsősorban tudnunk: az Isten Báránya! Nézzétek, Isten vérző áldozata! Ez a lényeg. Ez a Jézus bemutatása gyanánt elmondott első és egyik legfontosabb információ.

Gondoljunk az első húsvét, pászka történetére, az egyiptomi kivonulásra! A tizedik csapás az egyiptomi és az izraeli családokat egyaránt sújtotta. Meghal az elsőszülött fiút minden olyan családban, ahol egy bárányt meg nem öltek helyette. De ott, ahol hittek az előzetes figyelmeztetésnek, a család feláldozott egy bárányt, és a vérét izsóppal felkente az ajtófélfára, életben maradt az elsőszülött fiú. Izrael a bárány vérének védelme alatt így menekült meg Egyiptomból.

Jó 1300-1500 évvel ezután Jézus az utolsó vacsorával vendégelte meg tanítványait. Hagyomány szerint az ő feladata lett volna, hogy felvágja a bárányt, és megkínálja vele a többieket. De Isten Báránya akkor még ott ült az asztalnál, aki maga – ahogy a tegnap esti kánon IX. ódája mondja – „Krisztus a nagy és tiszteletreméltó pászka. Eszik, mint kenyeret, feláldozzák, mint bárányt, bemutatják értünk áldozatul, s mi az ő testét és vérét mindnyájan buzgón és titokzatosan magunkhoz vesszük Még aznap éjjel elfogták, másnap pedig megölték Jézust”.

A Bárány, aki ma leöletésére készül, nem csak a halálra emlékeztet minket, hanem éppen a halál felett aratott győzelemre. A mai utrenye egyik dicséreti sztichirája írja: „Akit Izajás ártatlan báránynak hirdetett, * önkéntes leöletésre jön meg, * és hátát korbácsolásra adja, * orcáját pedig az ütlegeknek. * Arcát nem fordítja el a leköpdösések szégyenétől, * és gyalázatos halálra ítéltetik. * Mindezeket ártatlanul és önként elviseli, * hogy mindenkinek ajándékul adja * a holtak közül való feltámadást”.

János apostol a végidők leírásában, a Jelenések könyvében, a Szentírás utolsó könyvében a föltámadt és az Atya jobbján uralkodó Jézust Báránynak nevezi: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.”

Keresztelő János szerint az első és legfontosabb, amit tudnunk kell Jézusról az, hogy Ő a Bárány. János apostol szerint pedig a legfenségesebb dolog Jézussal kapcsolatban az, hogy Ő a Bárány.

Tehát a báránytól, amelynek vére az ajtófélfákon megment a haláltól, az Isten Bárányán, Jézuson át, aki bűneinkért meghalt, a húsvéti bárányig, a halál fölött aratott győzelem, a feltámadás jelképéig – ennél húsvétibb szimbólumunk már nem is lehetne, hiszen Ő a bárány, akit keresztre szegeztek, és miután sírba tették, saját erejéből föltámadt.