A legnehezebb pillanatokban sem vagyunk egyedül - interjú Debreczeni Andrással

Nem vagy egyedül - a lelki elsősegélyről

Egyre több ember küzd lelki problémákkal és mentális betegségekkel, amelyek közül az egyik legsúlyosabb az öngyilkosság. A növekvő terhek miatt világszerte létrejöttek olyan szervezetek, amelyek célja a megelőzés és a segítségnyújtás azok számára, akik úgy érzik, egyedül nem tudnak megbirkózni nehéz élethelyzetükkel. Ezek közé tartoznak a lelki elsősegély telefonszolgálatok. A telefonszolgálatok működését néhány alapelv határozza meg. Ilyen például az anonimitás biztosítása, amely lehetővé teszi, hogy a segítséget kérők biztonságban és bizalommal beszélhessenek problémáikról. Magyarországon az első ilyen telefonszolgálat 1970-ben jött létre, kezdetben mindössze egy telefonnal és egy ügyeletessel. Azóta jelentősen fejlődött a rendszer: ma már több mint ötszáz önkéntes dolgozik 22 különböző szolgálatnál, amelyek az ország minden részéről elérhetők, akár mobiltelefonról is.

Segítség online?

A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségéhez kapcsolódva egy önkéntes levelezőcsapat segíti a krízisben lévőket az online térben is. A „Nem vagy egyedül” kezdeményezésről és a segítőmunka kihívásairól Debreczeni András budapesti görögkatolikus papot kérdeztük.

-Hogyan indult a csapatuk?

-Már volt egy kezdőcsoport, akikkel elindultunk, és azóta bővültünk új tagokkal. Akik elvégezték a képzést, ma már önkéntesként vesznek részt a munkában, főként az e-mailekre válaszolva.

-Hányan vagytok jelenleg?

-Most körülbelül tizennégyen. Ez a „Nem vagy egyedül” online stábja.

-Terveztek további bővítést?

-Igen. Szerveződik egy következő képzés, elsősorban külföldön élő magyarok számára. Nagyon sokan írnak nekünk más országokból, és sokan közülük önkéntesként is szeretnének segíteni. Emellett a hazai stáb bővítése is tervben van.

-Miért fontos a külföldön élő magyarok bevonása?

-A 116-123-as segélyszám minden országban működik, de az adott ország nyelvén. A legnehezebb pillanatokban viszont sokan az anyanyelvükön szeretnének megszólalni. Ezért keresnek minket külföldről is, és ezért szeretnénk számukra is képzést indítani.

-Kik jelentkeznek önkéntesnek?

-Nagyon vegyes a társaság. Mindenféle területről érkeznek: pedagógusok, diákok, különböző szakmák képviselői. Fontos az anonimitásuk, de valóban elmondható, hogy szinte minden terület képviselteti magát.

-A képzés 80–120 órás. Előfordul, hogy valaki rájön: ez mégsem neki való?

-Igen, és ez teljesen természetes. A képzés része az önismereti út is. Az elméleti blokk mellett sok gyakorlás és önreflexió zajlik. Van, aki eközben érzi meg, hogy számára ez most túl megterhelő lenne. Ez nem kudarc. Lehet, hogy később újra jelentkezik. Nagyon fontos, hogy akkor tudok stabil pont lenni más számára, ha én magam is stabil vagyok. Ha éppen egy saját élethelyzet borít fel, nehéz lenne hitelesen segíteni.

-Van lehetőség pihenőre?

-Természetesen. Ha valaki túlterhelődik, tarthat szünetet. Emellett rendszeresen tartunk szupervíziót és közös megbeszéléseket, ahol feldolgozzuk a nehéz eseteket.

-Hogyan működik a levelezős szolgálat?

-Mi kifejezetten levelezős csapatként indultunk. Az volt a célunk, hogy az online térben is legyen anonim lehetőség a segítségkérésre. A levelezés általában két ember között zajlik végig, tehát aki elkezdi a beszélgetést, az viszi tovább. A válaszadás határideje 72 óra.

A probléma és a megoldás

-Milyen problémákkal keresnek meg titeket?

-Nagyon sok a magányélmény. Gyakoriak a hirtelen krízisek, gyászhelyzetek, kapcsolati nehézségek. Sokszor egyszerűen csak nincs kivel beszélni.

-Megoldásokat adtok?

-Nem konkrét megoldásokat. A meghallgatás, az együtt gondolkodás, hogy az adott ember mellé állunk: ez a lényeg. Ha szükséges, segítünk szakemberhez irányítani – pszichológushoz, lelkigondozóhoz vagy más segítőhöz.

-Hogyan zárul egy levelezés?

-Ez változó. Van, amikor szépen lekerekedik, és a levélíró megköszöni a beszélgetést. Van, hogy ritkulnak a levelek. Olykor később érkezik visszajelzés. Minden történet más.

-Mi a legnehezebb ebben a szolgálatban?

-Talán az, hogy meddig veszem át a másik terhét. Fontos „megérkezni” a beszélgetésbe, és utána le is tenni azt. Nem elhagyni, hanem letenni. Nem mindig sikerül teljesen – egy-egy történet velünk marad. De tudnunk kell, mikor kell hordozni, és mikor kell újra felvenni a saját életünket.

-Papként nem jelent plusz terhet ez a szolgálat?

-Ez más tér. Sok ember számára nehéz az első lépés, hogy kimondjon bizonyos dolgokat. Fél attól, hogyan reagálnak rá. Sokszor inkább bezárul, mert nem akarja túlterhelni a környezetét. Itt viszont van egy hely, ahol elmondhatja. Ahol a fájdalma nem kerül gyors lezárásra egy „minden rendben lesz” mondattal, hanem teret kap.

-Mit üzen annak, aki bizonytalan, merjen-e írni?

-Talán nem is az írásra biztatnám elsőként, hanem arra, hogy higgyen abban: nincs egyedül. A legnehezebb pillanatokban a magány érzése bezár, mintha senki nem tudná elviselni a terhünket. Pedig van hely, ahol meghallgatnak. Lehet ez egy segélyvonal, egy barát, egy pap vagy egy szakember. A lényeg, hogy a fájdalom kimondható legyen. És hogy az ember megtapasztalja: nincs egyedül.

-Mikor indul a következő képzés?

-Jelentkezni e-mailben lehet, és ha összeérnek a jelentkezők, szeptemberben tervezzük az új képzést. A következő csoport is levelezős formában kapcsolódik majd be a szolgálatba.

„A legfontosabb talán az, hogy legyen egy hely, ahol kimondhatom: fáj. És valaki erre azt válaszolja: itt vagyok.”