„A kereszt áll, míg a világ forog” – pappá szentelték Balogh Alfréd Istvánt

A szentelésen papok, diakónusok, családtagok, barátok, a nyíracsádi közösség tagjai és a Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskola munkatársai is nagy számban voltak jelen. Az ünnepi alkalom egyszerre szólt egy új papi életút kezdetéről, a hosszú hivatáskeresés beteljesedéséről és arról a felelősségről, amelyet a papszentelés jelent az egyház és a rábízott emberek iránt.

„Aki meghív, az irányít, vezet is”

Kocsis Fülöp metropolita szentelési beszédében Szent Jakab apostol, az Úr rokona és Jeruzsálem első püspöke életét állította példaként az újszentelt pap elé. Mint mondta: Isten kiválasztása nem mindig az emberi elképzelések szerint történik, a meghívás felismerése pedig sokszor hosszú folyamat eredménye. A metropolita felidézte Jézus tanítványainak kiválasztását: a hetvenkét tanítványt, a tizenkét apostolt, valamint a három különösen közeli tanítványt, Pétert, Jakabot és Jánost. Arra is emlékeztetett, hogy a kiválasztottság önmagában nem jelent tökéletességet. Az apostolok is gyarló emberek voltak, akik olykor elfáradtak, elbizonytalanodtak, mégis fontos feladatot kaptak az egyház építésében.

„Amikor egy fiatal ember úgy érzi, hogy őt meghívja az Úr, akkor ez a felülről jövő kiválasztottságot tapasztalja meg a lelkében. És aztán ez még önmagában kevés, ki kell mondania neki is az igent” – fogalmazott Fülöp atya. Ez az igen Balogh Alfréd István életében hosszú út során formálódott ki. A metropolita utalt arra is, hogy a fiatal diakónus korábban még nem tartozott az őt körülvevő közösség által jól ismert emberek közé, hivatása azonban lépésről lépésre bontakozott ki, mígnem elérkezett a papszentelés napja. A főpásztor különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szentelés Szent Jakab apostol ünnepére esett. Mint mondta, ezt a napot emberi számítások alapján nem feltétlenül így választották volna ki, Isten azonban másként vezeti az ember életét. „Az Isten vezeti az életünket és főképpen a hivatásunkat, aki meghív, az irányít, vezet is” – hangsúlyozta.

A pásztor felelőssége: gondoskodni a rábízottakról

Beszédében Fülöp metropolita a kenyérszaporítás evangéliumi történetét is felidézte. Jézus nem akarta egyszerűen hazaküldeni az éhező sokaságot, hanem arra szólította fel tanítványait, hogy gondoskodjanak az emberekről. A pásztori szolgálat lényegét a metropolita ebben a felelősségben jelölte meg: észrevenni a szükséget, táplálni a ránk bízottakat, és nem magukra hagyni őket. A történet kapcsán az egyház rendjéről és a szolgálatok egymásra épüléséről is beszélt. Saját tapasztalatát megosztva elmondta, hogy korábban kevésbé tartotta fontosnak az intézményes egyházi rendet, később azonban felelősséget vállalva felismerte annak jelentőségét.

„Szüksége van az egyházunknak erre a szervezettségre” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a felszentelt szolgálattevők feladata nem pusztán tisztség betöltése, hanem az Istentől kapott küldetés hűséges megélése. A papság ugyanakkor nem csupán megtiszteltetés, hanem óriási felelősség is. A papnak pásztorként kell jelen lennie az emberek életében, tanítania, vezetnie és lelki táplálékot nyújtania a közösségnek. A főpásztor hangsúlyozta: a szolgálat nem választható el az önfeláldozástól.

„A pap kezébe ezekkel a szavakkal adja a bárányt”

A szentelési beszéd egyik legmeghatározóbb gondolata az Eucharisztiához és a papi önátadáshoz kapcsolódott. Kocsis Fülöp felidézte a papszentelésnek azt a különösen fontos mozzanatát, amikor a felszentelt pap kezébe veszi az Eucharisztiát, a Bárányt, és meghallja a figyelmeztetést:

„Vedd és őrizd meg azt, mert számot kell adnod róla.”

A metropolita rámutatott, hogy ez a felszólítás nem csupán az Eucharisztia őrzésére vonatkozik, hanem a pap egész életére és Krisztushoz való kapcsolatára is. A papi szolgálat lényege, hogy a pap maga is egyre inkább az önmagát feláldozó Krisztushoz hasonuljon. „A pap […] odadja testét és vérét, egész életét, legyen megtörve, legyen kiontva, mert Krisztus is így adta oda magát” – mondta. A főpásztor Szent Jakab vértanúságát is felidézte, és arra emlékeztetett, hogy a papi hivatás a mindennapokban is áldozatot kíván. Nem feltétlenül a vértanúság látványos formájára kell gondolni, hanem arra a csendes, kitartó odaadásra, amely a szolgálat mindennapi része.

„A fehér vértanúság, a mindennapi önfeláldozás, a mindennapi odaadottság, ez a papi életnek elengedhetetlen része” – hangsúlyozta. A metropolita végül arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak az újszentelt papért, hogy hivatását Isten akarata szerint tölthesse be. Balogh Alfréd István igenjét Mária angyali üdvözletre adott válaszához hasonlította: olyan döntéshez, amely nemcsak az ember saját életét, hanem másokét és az egész Egyházét is alakíthatja.

A teljes prédikációt itt tudják visszahallgatni.

„A kereszt áll, míg a világ forog”

Az újszentelt pap jelmondata – „A kereszt áll, míg a világ forog” – személyes életútjának és hivatásának fontos összefoglalása. A papszentelést követően köszönetet mondott a meghívottaknak: elmesélte, miért választotta ezt a gondolatot. A kereszt számára két fontos valóságot fejez ki. Egyrészt azt, hogy az ember képes elárulni a tökéletes szeretetet, másrészt pedig azt, hogy a bűn és a kudarc ellenére is létezik bocsánat és kegyelem. Jézus a kereszten sem fordult el az embertől, hanem a megbocsátás lehetőségét nyitotta meg előtte.

Balogh Alfréd István őszintén beszélt arról is, hogy életútja korántsem volt egyenes. Sokáig nehezen értette, miért kellett olyan kanyarokat megélnie, amelyek másokéhoz képest különösen hosszúnak és nehéznek tűntek. „Életemben volt kereszt, voltak dolgok, ahol nagyon kanyargós volt az út” – idézte fel. Elmondása szerint néhány évvel ezelőtt kezdte felismerni, hogy mindaz, amit korábban nehézségként és kitérőként élt meg, mára értelmet nyert. Nem önmagukban a tapasztalatok váltak fontossá, hanem azok az emberek, akikkel ezek révén találkozott, és akik szeretetükkel gazdagították az életét.

Háláját fejezte ki mindazoknak, akik ezen az úton mellette álltak: feleségének, édesanyjának, családjának, rokonainak és barátainak, valamint azoknak a közösségeknek, amelyekben élt és szolgált. Köszönetet mondott az Erdélyből, Franciaországból és más helyekről érkezőknek, továbbá a szeminárium elöljáróinak és mindazoknak, akik otthont adtak neki a görögkatolikus egyházban. Különösen megható volt, ahogyan feleségéről beszélt, akinek szeretetét és kitartó jelenlétét hivatásának egyik fontos támaszaként emelte ki. Szavai megmutatták: a papi szolgálat mögött nemcsak egy ember döntése áll, hanem egy olyan családi és közösségi háttér is, amely szeretettel kíséri az új életállomás felé vezető úton. Beszédét a jelenlévőkért mondott jókívánsággal és áldáskéréssel zárta, majd szeretettel hívta meg az ünneplőket a szentelést követő fogadásra.

Új szolgálat Nyíracsádon

A szertartás végén dr. Seszták István főhelynök olvasta fel az újszentelt pap első dispozícióját. Balogh Alfréd István Nyíracsádon folytatja szolgálatát: segédlelkészként, a Szent Piroska Görögkatolikus Általános Iskolában lelki vezetőként, valamint a Szent Péter és Pál Gyermekvédelmi Központ nyíracsádi otthonaiban lelki vezetőként kap feladatot. A kinevezés szervesen kapcsolódik eddigi tevékenységéhez, hiszen Nyíracsádon már diakónusként is szolgálta a helyi közösséget, iskolai hitoktatóként és a parókia lelkipásztori kisegítőjeként.

Imádkozzunk Balogh Alfréd Istvánért, feleségéért és családjáért, valamint a nyíracsádi közösségért, hogy az Úr kegyelme kísérje új szolgálatában. Adjon neki hűséget a mindennapokban, bölcsességet a rábízottak vezetésében, türelmet a nehézségekben és örömet abban, hogy Krisztus szeretetét közvetítheti mindazok felé, akikkel útja során találkozik.