Szent öregek mondásai
Poimén (109.)
Volt egy világi ember, aki nagyon istenfélő életet élt,
és meglátogatta Poimén abbát. Éppen más testvérek is ott időztek az öregnél, s egy igét óhajtottak hallani tőle. Erre azt mondta az öreg a hívő világinak: „Mondj a testvéreknek egy igét!” Az így kérte: „Bocsáss meg, abba, én tanulni jöttem!” Amikor azonban az öreg kényszerítette, így szólt: „Én világi vagyok, zöldséget árulok, azzal kereskedek, felbontom a csomagokat, kisebbeket csinálok, keveset veszek, és sokat adok el. Egyébként nem tudok az Írásról beszélni, de elmondok egy példabeszédet. Egy ember azt mondta a barátjának: „Látni szeretném a császárt, gyere velem!” Azt mondta neki a barátja: „Elmegyek veled az út közepéig.” Erre azt mondta egy másik barátjának: „Gyere, te vigyél el a császárhoz!” Azt mondta neki: „Elviszlek a császár palotájáig.” Erre azt mondta a harmadik barátjának is: „Gyere velem a császárhoz!” Az azt mondta: „Elmegyek, elviszlek a palotába, megállok, beszélek és beviszlek a császárhoz.”
Megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt mondta nekik: „Az első barát az aszkézis, mely elvezet az útig; a második a tisztaság, amely eljut az égig, a harmadik az alamizsna, amely bizalommal bevezet a császárhoz: az Istenhez.” Épültek ezen a testvérek, s így távoztak el.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
