Teremts bennem rendet! – Egy templom üzenete

A sorozat házigazdája dr. Papp Miklós, pesterzsébeti parókus, aki személyes és teológiai nézőpontból segít megérteni mindazt, amit ezek a falak és képek közvetítenek. A sorozat nem egyszerű bemutatásra vállalkozik. Több annál: meghívás egy belső útra. Arra hív, hogy amikor valaki belép ebbe a templomba – legyen görögkatolikus hívő, más felekezethez tartozó, vagy egyszerűen csak érdeklődő –, ne csupán szemlélő legyen, hanem megszólított ember. A templom falain látható képek, ikonok nem pusztán esztétikai élményt kínálnak. Nem azért születtek, hogy „szépek legyenek”, hanem hogy megszólítsanak, kérdezzenek, irányt mutassanak. Ezek a képek az ember életvezetéséhez szólnak, döntéseihez, küzdelmeihez, hitéhez.

De mi is valójában a templom? A sorozat egyik alapvető kérdése ez, amelyre két véglet felől közelítünk. Az egyik felfogás szerint a templom Isten háza: egy szent tér, ahol az isteni jelenlét lakozik, de ahová az ember csak kívülről tekint. Az ókori görög világban – gondoljunk akár a Parthenon épületére – a templomokban az istenek szobrai álltak, de a hétköznapi ember nem lépett be imádkozni. A templom az istenek „lakhelye” volt, nem a találkozás helye. A másik véglet szerint a templom az emberek háza: közösségi tér, gyülekezeti hely, ahol az emberek összegyűlnek, imádkoznak, együtt vannak. Ez a szemlélet hangsúlyozza a közösséget, az emberi jelenlétet.

A katolikus – és ezen belül a görögkatolikus – templom azonban e két véglet között áll, és mindkettőt magában foglalja. Egyszerre Isten háza és az emberek közösségének tere. Nem csupán jelképesen, hanem a hit szerint valóságosan is jelen van benne az élő Isten az Eucharisztiában. Ugyanakkor ez a jelenlét nem zárja ki az embert, hanem éppen meghívja: belépni, találkozni, részesedni. Ebből a kettősségből születik meg az ikonok világa is. Az ikonok nem egyszerű festmények. Nem akarnak versenyezni a nyugati művészet nagy mestereivel, mint például Michelangelo. Sőt, tudatosan más utat választanak. Az ikon nem a tökéletes látványt keresi, hanem a mögöttes valóságot. Olyan, mint egy fátyol: nem eltakar, hanem sejtet. Nem önmagára irányítja a figyelmet, hanem arra, ami mögötte van.

Ezért mondjuk, hogy az ikon „festett teológia”. Gondolatokat hordoz, hitigazságokat közvetít. Nem az a célja, hogy pusztán gyönyörködtessen vagy kellemes érzéseket keltsen, hanem hogy elgondolkodtasson, megszólítson, sőt, időnként meg is zavarjon bennünket a megszokott látásmódunkban. Formái gyakran egyszerűsítettek, arányai szokatlanok – mindez azért, hogy ne a felszínnél maradjunk.

Amikor tehát belépünk egy ilyen templomba, valójában nem csupán egy épületbe lépünk be. Sokkal inkább egy gondolatvilágba. Isten gondolatvilágába. Az ikonok, a tér, a liturgia mind azt a célt szolgálják, hogy az ember kilépjen a saját szűk nézőpontjából, és megpróbáljon Isten szemével látni. Ez a találkozás nem látványosság, hanem meghívás: egy másfajta gondolkodásra, egy mélyebb életre.

Ez a videósorozat ebbe a világba szeretne bevezetni. Nem sietve, nem felszínesen, hanem időt hagyva a szemlélődésre. Meghív, hogy nézz, hallgass, kérdezz – és végül talán imádkozz is.

Mi is szeretettel hívjuk Olvasóinkat erre az utazásra, a sorozatot ezen a linken érhetik el.