„Arcok mögötti idő” – Zahoray János portréfestő kiállításának címe nem csupán költői fogás, az egyházi méltóságok és államférfiak kishíján életre kelő portréin keresztül a múlt elevenedik meg előttünk. A kiállításon egy olyan alkotó világába léphetünk be, aki a 19. századi magyar portréfestészet egyik meghatározó mestere volt. A Máramarosszigeten született művész hosszú útja során Budától Aradon át Beregszászig és Munkácsig formálta egyre kifinomultabb képi látásmódját. Portréin keresztül királyok, államférfiak és egyházi méltóságok tekintenek vissza ránk, de munkássága Nyíregyházához is szorosan kötődik, hiszen a vármegyeháza dísztermének arcképcsarnoka az ő keze munkáját dicséri. Megfestette a Szatmári Egyházmegye és a Munkácsi Egyházmegye több püspökének portréját. Életműve egyszerre őrzi a kor hangulatát és a megörökített személyiségek méltóságát.

A megnyitót a Vikár Sándor Zeneiskola növendékeinek fuvola- és gitármuzsikája tette ünnepélyesebbé. Köszöntőjében Szabó Irén, a Görögkatolikus Múzeum igazgatója elmondta: Zahoray János életművének csupán egy apró részletét mutatja be a kiállítás, hiszen műveinek holléte nem teljesen feltárt, illetve számos képét a háborús helyzet miatt nem lehetett Kárpátaljáról Nyíregyházára szállítani.

Megnyitó beszédében Komiszár Dénes hadtörténész, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi és Határrendészeti Osztály őrmestere, Zahoray János életművének fő kutatója elmondta: Zahoray János hazatért, ha csak egy rövid időre is, hiszen alkotói tevékenységének jelentős részét a szabolcsi városban töltötte. Mint mondta, Zahoray ecsettel írta a vármegye és a város történetet. Művészi színvonala Munkácsy és Benczúr mögé helyezi, szerénysége azonban nem engedte, hogy a rivaldafénybe helyezze magát – mégis uralkodók, államférfiak, igazgatók, arisztokraták rendeltek tőle portrét. Zahoray műalkotásainak nagy része a háborúk rombolásának áldozata lett, most a Megyei Közgyűlés, a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Történeti , az Evangélikus Egyházközség, a Szatmári Római Katolikus Püspökség, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Jósa András Múzeum tulajdonában lévő portrék láthatók a Görögkatolikus Múzeumban.

„Legyen ez a kiállítás valaminek a kezdete. Beszéljünk többet Zahoray Jánosról, és gondolkodjunk arról, hogyan lehetne méltóbb emléket állítani neki” – mondta, egyúttal bejelentette, hogy a Bessenyei Társaság kezdeményezi Zahoray János életművének a települési értéktárba való felvételét. „Nagyböjt van, az elcsendesedés, önvizsgálat és önvizsgálat ideje. Kérjük a Mindenhatót, hogy bocsásson meg Zahoray életművének ideológiai alapon elpusztítóknak” – zárta személyes hangú gondolatait.
A megnyitó után Komiszár Dénes az érdeklődőknek elmesélte a képeken szereplő államférfiak és püspökök életét.
Szeretettel hívjuk Önöket, hogy fedezzék fel e kivételes portréfestő gazdag örökségét, amely ma is élő része Nyíregyháza kulturális emlékezetének. A kiállítás április 18-án, szombaton tekinthető meg utoljára.