Csapatunk az 1112. sz. Szent Miklós Cserkészcsapat. Név választásunk nem volt véletlen, hiszen városunknak, Szigetszentmiklósnak myrai Szent Miklós püspök a névadója, és egyben a görögkatolikus egyház (melynek helyi parókiája a fenntartónk) védőszentje is. Megalakulásunkkor elsődlegesen közösség létrehozással voltunk elfoglalva. Parókusunk, Deák Csaba, befogadó, nyitott hozzáállásának köszönhetően örömünkre nem csak görögkatolikus fiatalok csatlakoztak a cserkészethez, hanem van közöttünk római katolikus, református és Istent kereső családból érkezett gyermek is.

Az eltelt évek alatt mind a parókusunkban, mind a szülőkben és mind bennünk, vezetőkben érlelődött, hogy a megszokott tábori lelki napok, betlehemi békeláng kereteit átlépve más lelki programon is részt vegyünk. Első lépésben Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével a görögkatolikus parókiák közötti gyalogos zarándoklaton vettünk részt 2025-ben, ahol Andrej Ljubljov Szentháromság ikon másolatát kísértük és vittük.
A szülők vetették fel Csíksomlyó meglátogatásának ötletét, családi alapon szerveződve 2026. májusában autóval elutaztunk Erdélybe. Félve kezdtük el a szervezést, mert nagyobb feladatnak véltük, mint amire képesek vagyunk. Ezért a kevesebb néha több elvet próbáltuk követni. Első lépésben eljutni a búcsúba, ott ülni a nyeregben és a közösség része lenni vággyal vágtunk neki, ami sikerült is. Az erdélyi magyar cserkészek láttak vendégül bennünket, olyan volt, mintha haza érkeztünk volna. Másnap reggel a cserkészekkel közösen a nyeregbe vonultunk, mindeközben a szállástól a nyeregig vezető út volt a felkészülés arra a nyugalomra, ami fent várt. Nem vállaltunk feladatokat és szolgálatot, hanem csupán megéltük a pillanatot.

Az idei éves csapatmunkaterv elkészítésekor rajzolódott ki, hogy fedezzük fel görögkatolikus gyökereinket. A Hajdúdorogi Főegyházmegye év eleji pályázatán csapatunk számos programra anyagi támogatást nyert el. Ezek között szerepelt egy őszi kirándulás is. A programnaptár összeállításakor nyilvánvalóvá vált, hogy Máriapócs lesz a cél. A hazai kegyhely meglátogatására már sokkal tudatosabban készültünk. Elsősorban nem az erdők és mezők világát, hanem az őseink múltját és hagyományait követve rítusunkat kívántuk jobban megismerni. Első napon Nyíregyháza városát tekintettük meg, közben nyírosz-szal (nyírségi gyros) kényeztettük gyomrunkat.

A következő napon a máriapócsi kegyhelyet jártuk be ifj. Gorcsa György kántor élménydús vezetésével. A kegykép és a templom történetén túl a nevezetesebb bazilita szerzetesekről és a bazilita rendről is hallhattunk. A cserkészek természetesen a szabadba is vágynak, így szabadidőnkben a várost körülölelő zarándokút egy részét jártuk be, melynek során felfedeztük, hogy nemcsak a hegyekben, hanem a szántás mentén is sok érdekességet, számos vadat, madarat figyelhetünk meg. Zarándoklatunk zárónapján a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum kincseit tekintettük meg.
A pócsi kegyképhez való zarándoklatunk programokkal sűrűn átszőtt volt. Kulturális ismeretszerzés céljával mentünk, emellett azonban különleges lehetőséget teremtett számunkra a búcsújárás időszakán kívüli érkezésünk, mert ezáltal a táj, a település, a templom békéjét, csendjét és nyugalmát is megélhettük.