Elmélkedés Nagypénteken: Istenem szeretlek, bánom bűneimet, Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet

Istenem szeretlek, bánom bűneimet,

Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet.

Édesanyámtól tanultam ezt, az Istennel való kapcsolatot, kapcsolatomat alapjaiban meghatározó három mozzanatot hordozó imát. Jézus-ima módjára ismételve ez a legkedvesebb imádságom. Krisztus nagypénteki keresztáldozatának erőterében különös evidenciával ragyog ez a három fohász.

Istenem szeretlek

Az első az Isten iránti szeretet. A szeretet nyitottsága tesz képessé arra hogy egyre jobban érzékeljük Isten irántunk való szeretetét. József Attila sorai a szeretet iskolájának alaptörvényét bírják szóra: „nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled” (Gyermekké tettél). A szeretetet tanulni kell. Végső soron Istentől, az iránta való szeretetből sejtjük meg, hogy mit jelent a tőle és hozzá vezető, igaz, jó és szép felebaráti és önszeretet. Nem lennénk képesek szeretve keresni Őt, ha előbb már meg nem talált volna minket (Pascal).

Bánom bűneimet

A második a bűnbánat. A bűn elfordulás Istentől, és valamilyen teremtett dolgot istenítő bálványozása. A szabadság eltévelyedése, amely a csábító, ígért élvezet, öröm és boldogság helyett valami rabszolgájává tesz. A bűnbánat Isten szentségének első hírnöke, az első lépés a szabadító Isten felé vezető úton.

Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet

A harmadik a kereszten kiszenvedő Jézus utolsó előtti mondata. Krisztus húsvéti misztériuma, emberi sorsunk paradigmája: hasonlíthatatlan intenzitású és jelentőségű szeretet, szenvedés, halál, feltámadás, és Lélek-adás. A kereszt drámája az emberi szenvedéseinkkel kapcsolatban is meghatározó példa és tanítás. Jézus nem lázad, nem keresi, de elfogadja a szenvedést. Nem reagál a bal lator szidalmazásaira, szóba sem áll vele. A jobb lator üdvös kérését azonban azonnal teljesíti: Még ma velem leszel a Paradicsomban. Gyilkosainak nemcsak megbocsát, hanem Atyja irgalmát is kéri számukra, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Gondoskodik édesanyjáról és a szeretett tanítványról, egymásra bízza őket. Ebben a gesztusában, mint szeretett tanítványairól, rólunk is gondoskodik. Az Istenszülő Szűz anyai pártfogásába helyez bennünket, és az édesanyjával való gyermeki szeretetkapcsolatba hív. Szentegyházának anyai szeretetét ajándékozza nekünk és az anyaszentegyház iránti felelősséget ruházza ránk.

Végül pedig, mint aki az Istentől való elhagyatottság drámáját is megízlelte, de ezzel együtt és ennek ellenére is, bizalommal és szeretettel ajánlja lelkét Atyja kezébe. A végső szó, a „beteljesedett” itt azt jelenti, hogy az Atya és a megtestesült Fiú egyaránt megcselekedte, véghez vitte azt a Szentlélekben, amit Isten az emberek üdvösségéért megtehetett.

Ez volt Jézus halála előtti utolsó szava. Mintegy Isten végrendelete. Amivel egyszer s mindenkorra megnyitotta számunkra az Atyai háznak, szentháromságos szeretetközösségének ajtaját. A szeretet, a bűnbánat és az önátadás révén haladhatunk ennek a minden elképzelésünket és várakozásunkat felülmúló, szent titoknak a beteljesedése felé.